Ha ésszel nem megy...

Nem hagyott nyugodni a legutóbbi kudarcom a sörkollektor elosztódobozának bevezető nyílásaival kapcsolatban. Ez lesz ugyebár az a két elem, amelyek összefogják az abszorbert alkotó csöveket, és amelyeken keresztül az abszorber - remélhetőleg meredeken felmelegedő - levegője közlekedni tud. Nem egy nagy ördöngösség a dolog, a megfelelő géppel egy asztalosnak bármilyen bútoranyagból negyedórás munka lenne, nekem viszont elsőre beletört a bicskám.

Másodszorra egy brutálisabb, igénytelenebb módszerrel próbálkoztam, ami elsőre ígéretesebbnek is tűnik. A kimért és kijelölt körlapok szélére fúrtam négy lyukat, majd dekopírfűrésszel kivágtam a köztük kínálkozó területet. A kör kialakítása ezután egy reszelővel való ügyködéssel történt, mint kiderült, az OSB lapok anyagát elég könnyen alakítja ez az eszköz. Mivel éppen egy építkezés után állunk, szerszámokkal szerencsére bőven el vagyok látva... Az eljárás hátránya elsősorban a lassúsága, előnye viszont az, hogy saját magam is el tudom végezni. Bár a blog filozófiájához illene a küszködés folytatása, gyakorlati okokból lehetséges, hogy végül más utat választunk.

Az első ábrán a három munkafázis látható, a második fényképhez melléjük helyeztem a szükséges szerszámokat is. A harmadik képen látszik hogyan illeszkedne az abszorber két csöve az így kialakított lyukakba, melyek egymástól a tervezett távolságban lettek kialakítva. A sörösdobozok közötti viszonylag nagy rés felveti a kérdést, hogy esetleg érdemes lenne-e átszervezni a tervet, hiszen ha közelebb hozzuk a lyukakat, akkor talán még egy cső is elférhet a kollektorban. Így az abszorber napsugárzásnak kitett felületét, és így a szerkezet hatásfokát meg tudnánk emelni. Ez azt jelentené, hogy a dobozok esetében 7 centis átmérőnél kevesebbel is lehetne számolni. Az egyik kérdést még meg sem válaszoltam, de már szült egy másikat...