Kertészkedés januárban

Az első feljegyzett téma, a veteményeskert, az egyik legfontosabb és leghasznosabb mind közül, és egyben az egyik olyan, amiben már van némi  (1-2 éves) tapasztalatom. Ugyanakkor valószínűleg ezredszerre is ugyanolyan izgalmas és fárasztó lesz, mint először volt.

Tavaly február közepe-vége felé vetettem el a palántákat, így a kiültetés idején még csak csenevész kis szerencsétlenségek voltak. Most korábban próbálkozom. Két-két magot ültettem minden cserépbe, így épp kétszeres esélyem van a sikeres csíráztatásra. A második képen közelebb álló "cserepekben" különféle paradicsomok, a tálca távolabbi felében pedig különféle paprikák találhatók. Utóbbiakból valamivel kevesebb, mert ezeket - a paradicsommal ellentétben - tavaly nem sikerült kicsíráztatnom, és nem akarok túl nagy csalódással nekifogni az idei szezonnak.

Jelenleg elég kopárnak mutatkozik a virágföldből gyúrt talaj, de bízom benne, hogy rövidesen ez megváltozik. Ha valakinek az a benyomása, hogy a palánták ültetése koszos egy meló, nos, akkor jól sikerültek a képek. A kezemről két vízben mostam le a földet, de a tollam is megsínylette az ügyet, amivel a magoknak szúrtam lyukakat.

Nos, akkor indulás!

Mit is írhatnék indításképpen? Talán azt, hogy amióta az eszemet tudom, az az érzés kínoz, hogy nem értek semmihez. Félreértés ne essék, megtanultam, amit az iskolában a kezembe adtak, de egyszerűen nem segített. Rengeteg dolgot nem lehet könyvből megismerni. Különösen azokat, amelyek kézzelfogható eredményt hoznak. Úgy döntöttem, megpróbálok változtatni, már csak azért is, mert úgy vélem, minden csepp tudásra szükségem lehet a jövőben. Szerencsére családom és barátaim támogatását is magam mögött tudhatom, ami létfontosságú.

Akik ismerik A természet nyilát, fellélegezhetnek, itt valami teljesen másról lesz szó. Valódi, tényleges, kézzelfogható kísérleteket fogok végezni és azt valamivel lazább keretek között, könnyebb hangvételben közzétenni. A másik bloggal való tapasztalataim miatt azt várom, hogy ebből a vállalkozásból komoly motivációt tudok majd meríteni. Meglátjuk.

Mindenesetre azt már most szeretném leszögezni, hogy itt egyáltalán nem hidegvérű, józan leírásokról lesz szó, amelyek utólag elcsalják az elkerülhetetlen stikliket. Sokkal inkább a tanulási folyamatot szeretném visszaadni, azokat a makacs, ocsmány kis buktatókat, amelyek megnehezítik az életünket, bármihez is fogunk. Számos csalódást és örömöt akarok itt közzétenni. Aki akar, nevessen ki, aki akar, vigasztaljon, a lényeg, hogy a munka ne maradjon félbe!