Az elmúlt néhány egy-két hétben - a kedvező időjárást kihasználva - számos kültéri munkát el tudtunk végezni. Az alábbi kép tanúsága szerint a veteményeskert felásását is. Ez természetesen nem a végső állapota a területnek, remélem idővel jóleső érzés lesz majd e képre visszatekinteni.
Két gondolatot fűznék hozzá. Az első az, hogy a kertet ebben az évben gyakorlatilag szétosztottuk a családtagjaim között, így - még ha segítünk is egymásnak - egymás mellett számos különböző művelési stílus is teret fog kapni. Talán még az előfordulhat, hogy tanulunk valamit a különböző döntéseink hatásáról a termésre és a kert egészségére nézve. A szalmával letakart téglalap az én részemen helyezkedik el, ezt egy kísérleti ágyásnak szánom, ahol megpróbálok ásás nélkül gazdálkodni.
A második gondolat csupán annyi, hogy a kutyánk nem szándékosan szerepel rengeteg képen, tőle független témákban is. Ő maga szívesen járkál a gazdái körül, és mintha különös érzéke lenne a fényképeken való önkéntelen pózoláshoz. Elkergetni pedig mi értelme lenne? Ebben az esetben mondjuk nem nagy öröm, hogy a jövendőbeli kertben heverészik, de az ilyen jellegű "kártevésnek" rövidesen a veteményes elkerítésével vetünk majd véget.
