Eblakoma

Mivel családommal együtt teljesen újoncok vagyunk a kutyatartás témakörében, szinte minden részlet egy kisebb meglepetés erejével hat ránk. A legnehezebben felfogható mind közül az a folyamat, ahogy a kutyus eddig ismeretlen színt visz a hétköznapjainkba. Van abban valami nagyon helyénvaló, ahogy a szaladgálásával, dörgölőzésével és ugatásával életet lehet az udvar eddigi mozdulatlanságába, még akkor is, ha messze nem minden tevékenységének örülünk... Nehéz ezt találóan megfogalmazni.

A mai nap folyamán a kutya- és általában az állattartás egy újabb előnyébe kóstoltunk bele. Az állatok jó részét törzsfejlődésük olyan táplálék fogyasztására is alkalmassá tette, ami emberi szemmel gusztustalan, ehetetlen, emészthetetlen. Alice számára ez volt az egyik első alkalom, hogy a családi ebéd maradékából kapott csemegét. Eddig szinte kizárólag tápot evett, ami fenntarthatósági szempontból nem túl nagy büszkeség számunkra , de részben idő-, részben tapasztalathiány miatt elkerülhetetlen volt. Most emellett a sült csirkecomb porcosabb, nekünk elrághatatlan részeihez is hozzájuttattuk. (Magát a csontot nem adtuk oda, mert állítólag szilánkosra törik, és a torkán akadhat.) A kutya gyakorlatilag úgy nyalta be ezeket, mintha fagylalt lett volna, és szemlátomást elégedett volt a koszttal.

Az igazi egyensúlyi életmód egyik sarkalatos pontja, hogy nem létezik olyan, hogy szemét. A mai is egy apró lépés volt ebbe az irányba.

Egy nyári nap termése

Különösebb kommentár nélkül szeretném közzétenni a tegnapi napon a veteményesben learatott termésről készült fotót. Most indul be az év azon szakasza, amikor igazán sok élelmet kapunk kézhez rögtön a természettől. A kép talán mesterkélt egy kicsit, de szerintem igencsak étvágygerjesztő.

Aratás: málna

A tavaly ősz végén ültetett, szinte reménytelennek tűnő málnavesszők már az első évben termést hoznak. Persze a világpiacot még akkor sem tudnánk elárasztani vele, ha akarnánk, de nem igazán lehetett ilyen jó eredményre számítani. A málnák egyébként finomak és édesek, de ezzel aligha mondok újdonságot. Folytonérő fajtáról van szó, már két hete rendszeresen lehet csipegetni a gyümölcsöket.

A képen látható, hogy a tavalyi, mostanra megfásodott szár hoz termést, míg az új, zöld ág egyelőre nem. Épp ezért érintett minket érzékenyen, mikor a kutyánk legázolt egy-két friss hajtást, a jövő évi termésre nem szeret az ember előre károkat elszámolni... Jövőre a tervek szerint összerakunk egy támasztó állványt is a növényeknek.

Tartósító kamra

A zöldségtároló veremről korábban már esett szó, most szeretném megmutatni a végső állapotát is. A módosítások elég egyszerűek és kockázatmentesek. A gödör peremére acélkeretet csavaroztunk, majd miután a visszatemetett föd eléggé összetömörödött, lebetonoztuk a verem környékét. Erre azért is van szükség, mert a szóban forgó melléképület garázsként is funkcionál majd. Az autó használatáról fenntarthatatlan mivolta ellenére valószínűleg még egy ideig nem mondhatunk le teljesen, de a kocsi tárolását összeköthetjük mással is. Konkrétan a parkolásnál a verem a két kerék közé kerül majd.

A szellőzőcsatornák PVC csövekben végződnek, födémnek pedig egyszerűen méretre vágott padlódeszkákat alkalmaztunk. Most már jöhet a tél! Csak legyen mit elraktározni.

Kirakósjáték

Az utóbbi hetekben egyre több letört hajtást és megrongált növényt fedezünk fel a kertben. A következő kép bal szélén például egy bokorbab csonkja látható. Ez a növény már biztosan nem hoz termést, pedig nem sokkal korábban még a többi képen látható társaihoz hasonlóan el lehetett várni tőle. Ugyanez a katasztrófa megesett néhány körömvirág- és málnahajtással is, tehát mindenképp a végére kellett járnunk a dolognak.

Különösebb nyomozásra persze nem volt szükség, a tettes alább látható. Gondtalan szaladgálása során Alice egyre nagyobb károkat képes okozni. Mióta hozzánk kerül, a súlya megtriplázódott, tehát ez nem is meglepő. (Még egy duplázódás várható, kb. 20 kilogrammra.) Meg kell találnunk a módját, hogy megvédjük tőle a veteményest, de oly módon hogy a jelenlétének jótékony hatásait megőrizzük. A szagával elriasztott kártevők számát egyszerűen lehetetlen pontosan megmérni, mégis figyelembe kell venni bármilyen döntés meghozatala előtt. 

Az eredmény előbb-utóbb egy kerítés lesz, amelyen a szag áthatol, a kutya viszont csak akkor, ha beengedjük. Több haszonnövény is van, amelynek nem igazán tud ártani, de most végleg eldőlt, hogy teljesen szabadon nem hagyhatjuk garázdálkodni a kutyust. Mindig újabb és újabb munka válik szükségessé, ha tényleg egy élő rendszert nevelget az ember...

A hozzávalók előálltak

Ahogy azt korábban említettem, a pálinkafőzés egyik legérzékenyebb folyamata a cefre erjedése. Ezúttal 10 napot kellett várni arra, hogy a cseresznye lesüllyedjen a massza aljára, és az olajszerű folyadék feljöjjön a felszínre. Ebben az időpontban már némi alkoholszag is kivehető volt, ezért bízunk a sikeres folytatásban. Le is zártuk a hordót.

Tavaly már 3-4 nap után hasonló látvány fogadott bennünket, cserébe viszont alig lett az egészből ital. Talán ez jó jel, a főzésnél kiderül... Legutóbb a következő lépésre csak novemberben jutott idő, meglehet hogy a hosszú várakozás sem tesz jót, szóval a tervek szerint idén előrehozzuk.

Mérési viszontagságok

Javában zajlik az adatgyűjtés a sörkollektor hatáselemzésének előkészítésére, sajnos azonban - még azelőtt, hogy a használt modell hiányosságait egyáltalán figyelembe vehetném - több jelentős problémába is belefutottam. A három anomália, amelyről most szó lesz, különböző mértékben okozott csalódást.

1) Sokszor elfelejtem leolvasni a hőmérsékleteket. Ezzel elég nehéz mit kezdeni, sajnos adottság... Ez a tényező csak az adatgyűjtés sebességét csökkenti, és valójában számítottam is rá.

2) A külső hőmérő néhány reggelen érdekes eredményeket mutatott. Miközben a néhány méterre rögzített régi, hagyományos hőmérő például 24 Celsius fokon, addig az említett műszer 29-30 fokon állt. Nem tudom megítélni, hogy ez hányszor fordult elő, az adatok hány százalékát torzította el... Valószínűleg annak köszönhető a dolog, hogy az oszlopra akasztott, északnyugatra néző hőmérőt reggel közvetlenül éri a felkelő nap sugárzása. Kb. egy hete kicseréltem a fekete és fehér műszert - tehát a képen látható helyre a fehér került - így ez a probléma egyelőre nem jelentkezett.

3) A maximumot mutató jelzőcsík gyakran beakad, tehát a higany nem mindig emeli meg. Ennek következtében a napi maximum biztosan torzul. Ez is a kinti mérésekre volt jellemző (ahol melegebb van), ráadásul mindkét eszközzel előfordult. Valószínűleg típushiba. Én meg azt hittem, hogy olyan egyszerűek, hogy semmi bajuk nem lehet... Mondanom sem kell, messze ez a tétel aggaszt leginkább. Nagyon kétséges dolog utólag kiszűrni az ilyen "beragadt" eseteket... Azért nem adom fel, megpróbálom kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet.

Erjedés

A cefre erjedése a pálinka készítésének talán legérzékenyebb folyamata. Maga a főzés különösebb szakértelmet nem kíván, a cefre viszont szeszélyes jószág, tud meglepetéseket okozni. Mi naponta többször is fel szoktuk keverni a masszát egy széles léccel. Négy-öt nappal az összeállítás után készítettem két állapotfotót (keverés előtt és után), ezeket teszem most közzé. Amikor a gyümölcsök maradványai lesüllyednek a hordó aljára, akkor érjük el a végleges állapotot, láthatóan ez eddig az időpontig nem történt meg.

A jövő nedűi

Viszonylag kevés termék van, amely egy összeomló társadalom körülményei között is ugyanolyan népszerű és keresett, mint a fellendülés idején. Az alkohol viszont biztosan ebbe a kategóriába tartozik. Ami azt illeti, messze nem lepne meg az sem, ha a jövőben még a jelenleginél is többen menekülnének az italhoz az életük fogós problémái elől. A dolog tragikus oldalát félretéve felkészülésként érdemes megismerkedni a bor-, sör- vagy pálinkakészítés tudományával, már csak azért is, mert kis méretekben - a gyárakon kívül - is tökéletesen működtethető folyamatokról van szó. Valójában a személyes hozzáértés és karakter csak növeli az ital értékét. Az üzemi konyha és a házi készítésű ételek között legtöbbször egyértelmű a választás, ez az eset teljesen hasonló ahhoz.

A környék földrajzi viszonyai és a hagyományok tisztelete miatt számomra elsősorban a pálinkafőzés jöhet szóba. E tevékenység felettébb szoros kapcsolatban áll a gyümölcsfák ápolásával és nevelésével, ezúttal egy cseresznyefa termésének feldolgozásáról fogok beszámolni. Magáról a fáról és a szüret folyamatáról nem készítettem fotót, de erről talán elég is annyi, hogy három 60 literes hordót szedtünk tele, illetve hogy az ágakon való mászás és köztük történő bujkálás szinte gyermeki örömöt tud okozni. A gyümölcs leszedésének pillanatát elég nehéz "elkapni", mert a felső, napsütötte cseresznyék már rothadásnak indulnak, mikor az alsó ágakon még jórészt éretlenek a szemek. Ráadásul az időjárás is be tud zavarni, például mi is jöttünk le a fáról a lezúduló eső miatt. A gyümölcs mindazonáltal nem süteménybe kell, a cefrében úgyis felpuhul-megbarnul-elkorhad minden.

A további folyamatok a képeken láthatóak. Először dézsában megmostuk a cseresznyét, eltávolítottuk a zöld leveleket és szipkákat, valamint a penészes vagy egyéb okból vállalhatatlan darabokat. Leírva ez egyszerű, folyamat közben viszont inkább monoton és hosszadalmas. A hordóba dobált, jónak minősített anyagot aztán keverőszárral feltrancsíroztuk, majd egy nagyobb hordóban összegyűjtöttük. Körülbelül 100 liter cefre állt elő a munka végén. Ebbe került 10 kg előre feloldott kristálycukor, valamint 10 gramm felfuttatott borélesztő. E hozzávalókra elvileg nem is lenne szükség, de a használatuk elvileg könnyítést és hatékonyságnövelést jelent. Remélhetőleg segítik majd az erjedés kényes folyamatát. A hordót nem zárjuk le légmentesen, és a tartalmát minden nap többször felkeverjük.

...És imádkozunk, tavaly ugyanis - nem tudjuk biztosan, hogy milyen okból - alig lett a cseresznyéből valami.

Aki másnak vermet ás...

Noha a tartósításról elsősorban nem ez jut az ember eszébe, a nyáron és kora ősszel learatott terményeket - legalábbis egy részüket - különösebb átalakítási műveletek nélkül, pusztán megfelelő tárolással is el lehet raktározni a szűkösebb téli hónapokra. A mélyhűtő - legalábbis a kereskedelmi forgalomban levő típusai - korántsem nem nevezhető fenntartható technológiának, van viszont egy ősi módszer, ami hasonló hatékonysággal működtethető.

A talaj bizonyos mélység alatt még a legzordabb téli hidegben sem fagy át, ezt a mélységet szokás fagyhatárnak nevezni. Magyarországon nagyságrendileg fél méter az értéke. Mint a képen látható, mi egy másfél méter mély vermet ástunk, ennek a fenekén hellyel-közzel állandóan fenntartható a 2-5 Celsius fokos hőmérséklet, amelyben sok élelmiszer nem indul romlásnak.

A gödör eredetileg 30 centivel szélesebb volt minden irányban, ebben az állapotában lebetonoztuk a fenekét. Utána a 90x300-as fadobozt állítottuk fel, melynek külsejét kátránypapír óvja a korhadástól. A megmaradó oldalsó rést ezután betemettük. A második képen egy szellőző "cső" látható, egy-egy ilyet helyeztünk el a verem két végén. Természetesen a tároló még nincs kész, ezért a végső állapotának a bemutatására még egy posztot szeretnék majd szánni. Annyit viszont elmondhatok, hogy mióta ez a kép készült, újabb távtartókat feszítettünk a doboz közepére. Amikor ugyanis a középen látható vízszintes deszkát kivettük, a visszatöltött föld hirtelen 15-20 centivel benyomta az oldalfalakat... Szép munka volt mindent visszakalapálni. A következő lépés mindenképp a helyzet stabilizálása, ezt öntözéssel és alkalmi taposással-döngöléssel próbáljuk jelenleg elérni.

Aratás: cékla

Mikor az ember elkezd foglalkozni a kertészkedéssel, nem is gondolja, milyen fejleményeket vonhat az maga után. Családom étkezési szokásai például ennek köszönhetően jelentősen megváltoztak. E folyamat egyik zászlóvivője a cékla, amely a köztudatban leginkább furcsa salátanövényként van jelen, amit az iskolai menzán legtöbben érintetlenül hagynak. Ehhez képest mi már évek óta sütve, köretként fogyasztjuk, mert egyrészt felüdítő változatosságot jelent a szokásos krumli-rizs-tészta szentháromsághoz képest, másrészt pedig az íze is különleges. A magam részéről még azt is megkockáztatom, hogy legalább annyira laktató, mint a burgonya, sőt... A fentieknek megfelelően nagyon büszkék vagyunk a cékláinkra a kertben. Ha a képeken nem jönne át egyértelműen, itt igen nagy gumókról van szó, és még az ökölnyi méret esetén sem csökken a termény minősége.

Aratás: borsó

Korábban mutattam egy képet a borsó virágzásáról. Nos, az azóta eltelt időben a virágok hüvelyekké fejlődtek, telis-tele édes, zöld borsószemekkel. A termés aratása folyamatos, most egy nagyobb adagról számolok be. A növények átláthatatlansága miatt bizonytalan a becslés, de nagyságrendileg 3-4 kilogramm borsószem várható idén. Ebből egy kg látható a második képen. Már két borsóleves is lecsúszott a torkunkon, és elfogultság nélkül is állíthatom, kiválóan sikerült a kert két megfelelő ágyásának gondozása.

Érdemes megemlíteni, hogy  termés tömegének csupán 40%-át adják a szemek, a hüvely részt vszont jelen állás szerint csak komposztnak tudjuk felhasználni. Megérné kitalálni egy jó és egyszerű receptet ennek az alapanyagnak a kiaknázására, mivel nemcsak szép, hanem a szemekhez hasonlóan igen ízletes is. Ezt onnan tudom, hogy egy főzelékben tavaly volt alkalmam megkóstolni, sajnos azonban azt az étkezést is kész tortúrává varázsolta a hüvelyben elrejtett vékony, elrághatatlan hártya. Ha ezt valahogy el lehetne távolítani, gyakorlatilag megdupláznánk a kinyert táplálék mennyiségét...