Az állatok számára (is) igazi megpróbáltatás tud lenni a párválasztás. A mi jószágaink számára február első felében érkezett el egy ilyen időszak.
Arról korábban már esett szó, hogy a fiatalabb, Rozi nevű kecskénkhez "béreltünk" egy bakot néhány hétre. (A bérleti díj egyébként csupán a kecskébe táplált takarmány volt.) A jellemző időszak ilyen műveletekre valamivel több, mint három hét, mivel ennyi idő telik el a nőstények két tüzelése között, és érdemes két lehetőséget megvárni. Már ha egyáltalán tüzelnek, mert az összegyűjtött források alapján egymás után csak két-három alkalom áll rendelkezésre, évente kétszer... Az első ciklusban a bak kitartóan próbálkozott is az utódnemzéssel, Rozi viszont a szemünk láttára egyszer sem engedte végigvinni a küldetést. Ugyanakkor láttunk gyanús váladékokat a kecske hátsó felén, szóval kettesben lehet, hogy nem volt ennyire szégyenlős... A második tüzelés aztán egy az egyben elmaradt, ami lehet a vemhesség jele is, de korántsem bizonyító erejű.
Ekkorra már annyira összemelegedtek a bakkal, hogy szinte kegyetlennek éreztük magunkat, mikor a hímet hazavittük. Úgy feküdtek egymás mellett, mintha örök idők óta együtt lennének. Azóta a nőstény étvágya visszaesett, és kissé kiszámíthatatlanul viselkedik. Ez is lehet a vemhesség jele, és ez sem bizonyító erejű.
E történésekkel egy időben a kutyánk is - életében először - ivarzani kezdett. A nemi szervéből szivárgó vér (jó, tudom, hogy valójában nem vér, de most mindegy) volt ennek az első jele, a második pedig az, hogy megbetegedett. Olyan furcsa torokhangokat adott ki, hogy nem tudtuk eldönteni, hányingere van, vagy a szokásos rágcsálás légcsövébe juttatott valamilyen tárgyat. Időnként ez hányással is párosult, de nem mindig. Aztán az állatorvostól megtudtuk, hogy ez a hangos lehelés és hörgés közötti zaj a kutyák köhögése. Jó egy hétig kellett kúrálni szegényt, injekciókkal, illetve a kosztjába rejtett gyógyszerekkel is. Ez idő alatt diétára is kellett fogni, és a jól megszokott tiszta izom, vállas vasgyúró megjelenéséből jócskán veszített is. A tüzelés gyengítette le az immunrendszerét, így fertőzhette meg ez a betegség.
Szerencsére most már minden rendben, bár a "vérzés" még mindig tart. Igyekezzük távol tartani a környék kanjaitól, most jön jól igazán, hogy elég sűrű kerítés húztunk fel. Általában is elmondható, hogy az állatok körül mindig zajlik az élet, de most örökre kiderült számomra, hogy a szaporodás idején e tétel helyessége még látványosabb...
