Valójában nem egészen magától értetődő, hogy a komposztálást külön címke alatt, vagy a kertészkedéssel együtt érdemes kezelni. Két fő oka van, hogy külön vettem őket. Az első az, hogy megpróbálom követhetővé tenni a tevékenységek egyes részeit az olvasók számára. Ha az összes munkát összeilleszteném, amelyek szoros kapcsolatban vannak egymással, egy idő után csak egy címke lenne az egész világra... A másik ok konkrétabb, ezt az imént már említettem is: a folyamatnak nemcsak kimenete, hanem bemenete is van. Az a helyzet, hogy - jórészt a komposztnak köszönhetően - jelenleg már szinte csak a különböző csomagolások, zacskók és palackok landolnak nálunk a szemetesvödörben, csak ezektől kell megszabadulnunk. Nem hangzik eget rengető dolognak, de ha belegondol az ember, akkor ez mind pontosan olyasmi, amelyekre eleve semmi szüksége sem lenne senkinek. Összehasonlíthatatlanul feltűnőbbé vált így, hogy az egész szemétszállítás, -tárolás és az összes erre alapult szolgáltatás mennyire torz szerepet játszik a mindennapokban.
Külön haszna az egész folyamatnak, hogy felhívja a figyelmet az élet lucskos, ragadós, kibogozhatatlan természetére. Szeretjük azt hinni, hogy egy tiszta, szabatos, megtervezett környezetben élünk, pedig nem is állhatnánk ettől távolabb. Tudom, rengetegen undorítónak neveznék a lenti képeket, ha konkrétan rákérdeznék. Van ott ki tudja mikor kihajított répa, rohadt krumpli, fahamu, cefremoslék, tojáshéj, gyékénylevél, vécépapír-guriga, persze mindez a teljesség igénye nélkül. Ugyanakkor semmilyen érzelem, szembehunyás, és még a kínosan megtartott távolság nem változtat a tényen, hogy az élet burjánzása gyakran így néz ki. Személyes ügy, hogy milyen határtól találjuk visszataszítónak a szerves anyagok bomlását, a születést, vagy akár a betegségeket, sérüléseket. Nagyon sok látványhoz, szaghoz, hanghoz azonban az ember képes minden további nélkül hozzászokni, márpedig például a komposzttal - akinek van rá lehetősége - kifejezetten hasznos lehet megbarátkozni. (Más kérdés, de szeretném aláhúzni, hogy a rémhírekkel ellentétben a jól működő komposztláda szerencsére semmilyen bűzt nem áraszt. Legalábbis a miénk nem, és nem azért, mintha fekete öves mesterek lennénk a tárgykörben...)
Tisztában vagyok vele, hogy városi körülmények között ilyesmivel még így sem lennénk túl népszerűek a szomszédok között. Vannak kisebb léptékű, hasonló technológiák, amelyek elférnek lakásban is. Talán a későbbiekben ilyesmi is napirendre kerül. Addig is lehetséges viszont saját hulladékunk ilyen összetevőit mások komposztálójába felajánlani. Jól jöhet még az ablakpárkányra, erkélyre telepített kiskertünknek az eredmény, és valamivel több fogalmat kapunk a tetteink következményeiről, mintha vakon a kukába dobálnánk mindent. Ha minden kötél szakad, akkor pedig ott van a többi lehetséges tevékenység. Épp ez a lényeg, mindenki azzal foglalkozzon, ami módjában áll. Se többet ne tegyen, se kevesebbet.
Nem áll szándékomban minden egyes kapcsolódó tevékenységemről beszámolni. Tegnap például a kerítésre tekeredett tavalyi dísztökök elszáradt indáit és fennmaradt terméseit szedtem össze és dobáltam a komposzt tetejére, ahol a képeken láthatóak is; elég látványtalan munka volt és önmagában nem is túl sokatmondó, bár még mindig messzebbre mutat, mint a konyhai maradványok napi rendszerességű kihordása. Esetenként viszont várható azért egy-egy bejelentkezés, főleg összefoglaló jelleggel, illetve nagyobb léptékű ügyködések idején. Nem tudom, mennyire szembeötlő, de a komposztáló láda deszkái maguk is kezdenek termőfölddé változni, nos, ez sajnos egy komolyabb művelet, egy új láda összeütésének előjele, melyre valószínűleg még tavasszal sor kerül. Remélem, hogy akad olyan olvasó, akinél mindez érdeklődésre tart majd számot, és nem csupán a blog nézettsége miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése