Alkalmazás és alkalmazkodás

Korábban már említettem az itteni leírásokban, és a fényképeken is látható volt, hogy a sörkollektor hátlapjából kivágtuk a levegő ki- és bejárását biztosító lyukakat. Azért kicsit bonyolult megfogni ezt a témát, és akkor is azért halasztottam el a tárgyalását, mert olyan szempontokat kellett figyelembe vennünk, amelyek az eredeti tervekben nem szerepeltek. A másik blogon többször is elég kimerítően szóltam arról, hogy miként kell a terveinket a valósághoz alkalmazni, nos, ez pontosan egy olyan példa, amelyre akkor is gondolhattam volna. Itt az ideje, hogy előkerüljön a kérdés, mit is akarunk kezdeni a kollektorral, amikor elkészül.

Első gondolata természetesen az lenne az embernek, hogy szereljük fel a ház oldalára, ahol lakunk, hiszen így tudjuk a legnagyobb hasznot húzni belőle. Rásegít a fűtésre, ezért kevesebbet fát fogyasztunk majd el. Akadt azonban néhány tényező, ami mégis elbizonytalanított minket. Egyrészt természetes módunk settenkedik bennünk némi kétség, hiszen - hiába minden internetes olvasmány -, még sosem láttunk ilyen szerkezetet a saját szemünkkel. Ha valami gyengébb eredményt ad, mint amire számítunk, akkor ott állunk majd a ház oldalfalának kétszeri átütése után, és el kell döntenünk, hogyan tovább. Arról nem beszélve, hogy  édesanyám előszeretettel vétózná meg az egész projektet esztétikai  indokokra hivatkozva... Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy ezt a munkát kísérletnek tekintjük, és a kollektort egy melléképületre fogjuk felszerelni.

A dolognak persze megvannak a hátrányai, elsősorban nyilván az, hogy így a közvetlen fűtésünkön nem segítettünk semmit. Másrészt viszont ezzel a fenti problémákat kikerültük, hiszen a felszereléssel így számottevő kárt nem igazán tudunk okozni. Ráadásul a melléképület kis mérete és elég rossz minőségű szigetelése miatt valószínűleg könnyebben mérhető lesz a kollektor teljesítménye, és könnyebben el tudjuk majd dönteni, érdemes-e újra belefogni az építésbe, ezúttal komolyabb szándékkal. A rendeltetési hely az első képen, a nyárfától balra elhelyezkedő falfelületre került. A fotó késő délután készült, látható, hogy ekkor a napsütés az eresz árnyékát kivéve viszonylag zavartalanul éri ezt a részt.

A könnyűszerkezetes épület jellemzői alapvetően befolyásolják, hogyan kell a kollektor kivezetéseit megszerkeszteni. Először is figyelembe kell venni a fal vastagságát, hogy az átvezető csövek beérjenek a belső térbe, illetve azért is, hogy tudjuk, milyen távolságot kell elhagyni az épület sarkától. Ezen kívül lényeges még, hogy a falban levő függőleges faoszlopokat ne trafáljuk el, amikor a megfelelő nyílásokat létrehozzuk. Miután a falvastagságot 22-23 centiméterben megbecsültük, a kollektor hátlapján levő lyukak helyét a fagerendákat kikerülve jelöltük meg. (Ennél szebben ezt nem tudom megfogalmazni, valójában a folyamat sokkal nagyobb szenvedés volt sok méricskéléssel és még több fejvakarással.) Így ha minden jól megy, akkor csak a burkolaton, egy betonit lapon, némi kőzetgyapot szigetelésen és egy réteg lambérián kell majd keresztülvágnunk magunkat a felszerelésnél. Hát, mit mondjak, szép lesz...

A megfelelő méretre vágtunk két darab 11 cm átmérőjű PVC csövet, és beragasztottuk őket a helyükre. A kollektor elosztódobozába nagyjából 5 centi "belógást" hagytunk, míg ellenkező irányban az épület falvastagságának megfelelő távolságot. A képen ismét látható még egy újdonság, amiről még nem volt szó, az elosztódoboz oldalfalainak szigetelése, rövidesen erről is érkezik majd a részletesebb leírás.