Ember tervez

Világszerte elég komoly őrület övezi az üdítős- és sörösdobozokból készülő napkollektorokat. Persze nem iPad-volumenű őrület, de azért tisztességes. A téma odáig jutott, hogy már-már átlépi a küszöböt, hogy közismertnek lehessen mondani, ami nem kis szó ilyen területről érkezve. Az internet - még az apró magyar nyelvű szelete is - tele van leírásokkal, instrukciókkal és rengeteg fényképpel a szóban forgó technológiáról, tehát az ember nem érezheti magát teljesen egyedül barkácsolás közben. Édesapámmal mi is elhatároztuk, hogy készítünk egy ilyen eszközt; bár az is lehet, hogy annak idején ő döntött egyedül, már nem igazán emlékszem. A projekt ugyanis sajnos több évig állt, amíg építkeztünk és költözködtünk. Most viszont újra belevágunk, és mivel a hozzávalók nagyrészt rendelkezésre állnak, szeretnénk viszonylag rövid időn belül végezni vele.

Magyarul legtöbbször sörkollektornak nevezzük ezeket az eszközöket, ami bizonyos mértékig félrevezető, mivel a szerkezet sör gyűjtésére nem alkalmas. Annál inkább a napfény energiájának hővé alakítására, és  fűtésre való felhasználására. Az egésznek a lelke az alumíniumdobozokból összerakott abszorber (fényelnyelő), amelyet a visszaverődés minimálisra szorítása érdekében matt feketére szokás festeni. Ezen kívül lényegi alkatrész még az abszorber körül elhelyezett szigetelés, amellyel azt szeretnénk biztosítani, hogy a hő csak a nekünk megfelelő irányban - tehát a fűtött tér felé - hagyja el a kollektort. A további séma egyszerű: a sörösdobozokat párhuzamosan elhelyezett csövekbe szervezzük függőleges irányban, melyeket alul és felül egy-egy közösített térrészbe, elosztódobozba vezetünk. Az elosztódobozokon keresztül csatlakozunk a fűtött térhez, alul beeresztjük a hideg, felül pedig kivezetjük a remélhetőleg felmelegített levegőt. Kihagyhatatlan még természetesen az egész kollektort összetartó burkolat, valamint a nap felé fordított oldalán azt lezáró átlátszó, de hőt jól szigetelő előlap. Utóbbi az egyetlen nagyobb részlet, amelyet nem hulladékból és maradék építőanyagból akarunk elkészíteni. Ennyi összefoglalás talán elég is az általánosságokról, a feljebb linkelt fényképek és tervrajz bőséges illusztrációt nyújtanak.

A legtöbb fellelhető leírásra tekintve messziről lerí, hogy utólag készültek; ennek félreismerhetetlen jele, ha az építés végigkövetése során minden magától értetődőnek tűnik. Utólag a kisebb gödröket, hullámvölgyeket szereti kiegyenesíteni az ember, nem látszódnak lényegesnek. Most viszont, hogy itt járunk a művelet közepén, úgy érzem, hogy  ez a hozzáállás kifejezetten hátrányos az olyan olvasó számára, aki nem csak pusztán elméletben érdeklődik... A nehézségekből lehet megtanulni a sörkollektorok építését és üzemeltetését, csakúgy mint szinte mindent az életben. Ennek megfelelően én körülbelül valós időben fogok a munkákról tudósítani. Most rögtön meg is kell említenem, hogy a poszt végén közzétett tervvázlatokon már jelen pillanatban is könnyen elképzelhetőek módosítások, de akárhogy is, ez a "hivatalos" elképzelés. (Az ábrák természetesen nem méretarányosak, a méretek milliméterben értendők.) Aki valamennyire ismerős a témában, vagy nagyszerű képzelőerővel rendelkezik, annak talán önmagukban is mondanak valamit a vázlatok. A többieknek megmutatom a részleteket, amikor az adott alkatrész elkészítése végre sorra kerül.