A környék földrajzi viszonyai és a hagyományok tisztelete miatt számomra elsősorban a pálinkafőzés jöhet szóba. E tevékenység felettébb szoros kapcsolatban áll a gyümölcsfák ápolásával és nevelésével, ezúttal egy cseresznyefa termésének feldolgozásáról fogok beszámolni. Magáról a fáról és a szüret folyamatáról nem készítettem fotót, de erről talán elég is annyi, hogy három 60 literes hordót szedtünk tele, illetve hogy az ágakon való mászás és köztük történő bujkálás szinte gyermeki örömöt tud okozni. A gyümölcs leszedésének pillanatát elég nehéz "elkapni", mert a felső, napsütötte cseresznyék már rothadásnak indulnak, mikor az alsó ágakon még jórészt éretlenek a szemek. Ráadásul az időjárás is be tud zavarni, például mi is jöttünk le a fáról a lezúduló eső miatt. A gyümölcs mindazonáltal nem süteménybe kell, a cefrében úgyis felpuhul-megbarnul-elkorhad minden.
A további folyamatok a képeken láthatóak. Először dézsában megmostuk a cseresznyét, eltávolítottuk a zöld leveleket és szipkákat, valamint a penészes vagy egyéb okból vállalhatatlan darabokat. Leírva ez egyszerű, folyamat közben viszont inkább monoton és hosszadalmas. A hordóba dobált, jónak minősített anyagot aztán keverőszárral feltrancsíroztuk, majd egy nagyobb hordóban összegyűjtöttük. Körülbelül 100 liter cefre állt elő a munka végén. Ebbe került 10 kg előre feloldott kristálycukor, valamint 10 gramm felfuttatott borélesztő. E hozzávalókra elvileg nem is lenne szükség, de a használatuk elvileg könnyítést és hatékonyságnövelést jelent. Remélhetőleg segítik majd az erjedés kényes folyamatát. A hordót nem zárjuk le légmentesen, és a tartalmát minden nap többször felkeverjük.
...És imádkozunk, tavaly ugyanis - nem tudjuk biztosan, hogy milyen okból - alig lett a cseresznyéből valami.
