Ajándék

A júniusi hónap kevesebb bejegyzést hozott ezen a blogon, de ez nem a kevés, hanem inkább a sok munkával magyarázható... A következő napokban szeretném kicsit felturbózni a tempót, meglátjuk, mennyire sikerül. Ma egy igen édes meglepetésről lesz szó, az egyik gyümölcsfánk sikertörténetéről.

Egy hat éve ültetett őszibarackfáról van szó, amelyről korábban már gyakorlatilag lemondtunk. Minden évben hozott rügyeket, leveleket és virágokat, de ezt is csak egyes ágakon, gyümölcsöt pedig csak hírből ismert. Egy kicsi, fiatal növénynél ezt még tolerálja az ember, de 5 év után az a döntés született, hogy váltani kell. Egyrészt a fa helyére is szükség lett a terjeszkedő veteményeskert miatt, másrészt utolsó próbálkozásként esélyt akartunk adni neki egy néhány méterrel arrébb is, mégpedig közvetlenül a "vadon" mellett, a nádas szomszédságában. Mivel a barack a homokos talajt szereti, az egészet megbolondítottuk egy talicskányi ipari homokkal, amely éppen feleslegessé vált, és amelyet a földdel együtt a földlabda alá öntöttünk.

Ezen az epzódon még mindig nevetnem kell, nem tudom eldönteni, hogy végül is megölni vagy megmenteni akartuk-e szerencsétlen növényt... Idén tavasszal még a metszése is elmaradt, ennyire nem bíztunk benne. Ami a megdöbbentő, hogy - akármit is csináltunk jól - a dolog működik. Olyannyira, hogy a napokban el vagyunk látva gyönyörű és édes barackokkal. Nincs tanulság, nincs mély magyarázat, legalábbis nem látszik.