Helyzetjelentés örömhírrel

Szerencsére a kis paradicsomok szépen növekednek. Egy cseréptől eltekintve minden egyes befektetésem megtérült, azzal az eggyel - az első képen bal oldalon a második sorban, a másodikon felül látszik - nem tudom mi történhetett. Lehet hogy véletlenül eleve kihagytam volna? Egyébként mindegy, rövidesen pótolva lesz, de úgy tűnik, mindig kapok egy emlékeztetőt, nehogy tökéletesnek lássak valamit.

Szinte megható, ahogy a növénykék nyújtózkodnak a fény felé. Általában nehezen tudom megérteni azokat a vegetáriánusokat, akik erkölcsi elvekkel indokolják a hústól, az állatok megölésétől való elzárkózást, ha némelyikük látná ezt látná ezt, attól kezdve csak levegőn élnének... Az első képen szemből, a második képen jobbról érkezik a fény; a növények elhajlása egyértelmű, pedig 1-2 naponként megfordítom a tálcát, nehogy felboruljanak. Amikor eszembe jut - például most... -, végig is simítom őket, hogy megerősödjön a száruk. Kint a szabadban a szél elvégezné ezt a munkát, idebent viszont nem teszi meg helyettünk senki.

Locsolni egyébként nagyjából hetente kétszer szoktam, eddig ez a gyakorlat bevált. Mindig nedves a föld, de nincs telítve vízzel, nem rohadnak el a magok, a palánták. A dobozok alján előzőleg hasonló okokból egy-egy lyukat vágtam, hogy a felesleges folyadék távozni tudjon.

Egyéb események is zajlanak, amelyek a bejegyzést indokolttá teszik. Tegnap - két héttel az ültetés után - hivatalosan feladtam az elültetett paprikapalántákra vonatkozó reményeimet. Szomorú, de korántsem meglepő fejlemény volt ez, hiszen tavaly sem sikerült paprikát nevelnem. Ezzel együtt nem adtam fel az egész hadművelet sikerét, előkészítettem a következő próbálkozást. Még bőven időben vagyunk egy új körhöz, aki szeretne palántázni, annak most is csak javasolni tudom. A következő kísérlet annyiból állt volna, hogy a magokat ültetés előtt beteszem a hűtőbe egy éjszakára. A gondolat veleje az, hogy talán a téli hőmérséklet "érzete" hiányzott az előzőeknek a csírázáshoz, ezt pedig lehet mesterségesen is biztosítani. (Mellesleg ezt nem én találtam ki, mielőtt valaki kiröhögne érte. Vannak ilyen megfoghatatlan trükkök a kertészkedésben, sőt, ami talán még viccesebb, sokszor működnek is...) Ennélfogva ma érkezett volna el az új vetés ideje.

Ehhez képest amikor felébredtem, azzal szembesültem, hogy a paprikák némelyike elkezdett kibújni a földből (3. kép). Mintha érezték volna a vesztüket... Délutánra több különböző fajta is megjelent, minden jel szerint egyszerűen ennyivel lassabbak, mint a paradicsomok. Nem tudom, mi fog történni a magokkal a hűtőben, de úgy tűnik, talán idén nélkülük is lesz igazi, saját paprikánk!