Egy nagy pillanat

Bár a blogot most csütörtökön indítottam a palánták kiültetésével, maga a hadművelet még múlt szombaton zajlott le. Ezzel együtt is örömteli meglepetésként ért, hogy több kis növény is kibújt ma reggelre a földből, délutánra pedig a számuk csak tovább növekedett. Igaz, hogy a paprikák továbbra is bujkálnak, de a paradicsomok mindkét fajtájából kicsírázott néhány példány. Külön egy kis csepp boldogságot ad, hogy az itteni krónikát némi sikerélménnyel indíthatom, eddig korántsem lehettem ebben biztos...

A kis csemetékről készült felvételek után a módszer látható, ahogy a magokat tárolom. A tavalyi saját termésünkből származnak, kiszárítás után egy jegyzettömb lapjaiba tettem őket. A "nagy" felirat arra utal, hogy ez a fajta tavaly 40-45 dekás gyümölcsöket hozott. A tavalyi palántákat egy szomszédunktól kaptuk ajándékba, most viszont lehet hogy önállóan is sikerül felnevelni néhányat. A másik kicsírázott fajta egyébként a "fás szárú" fedőnéven fut (a magok egy másik hasonló papírban), talán nem lep meg senkit, hogy az erős száráról neveztem el. Ezeket főleg a strapabírásukról és bő hozamukról ismertük meg eddig, előbbi jellemzőjüknek köszönhetően már tavaly is sikerült őket szaporítani, pedig az az alkalom életem első ilyen irányú próbálkozása volt. Száz szónak is egy a vége: nagyon bízom benne, hogy most sem hagynak cserben.