Szerelmi bajok

Az állatok számára (is) igazi megpróbáltatás tud lenni a párválasztás. A mi jószágaink számára február első felében érkezett el egy ilyen időszak.

Arról korábban már esett szó, hogy a fiatalabb, Rozi nevű kecskénkhez "béreltünk" egy bakot néhány hétre. (A bérleti díj egyébként csupán a kecskébe táplált takarmány volt.) A jellemző időszak ilyen műveletekre valamivel több, mint három hét, mivel ennyi idő telik el a nőstények két tüzelése között, és érdemes két lehetőséget megvárni. Már ha egyáltalán tüzelnek, mert az összegyűjtött források alapján egymás után csak két-három alkalom áll rendelkezésre, évente kétszer... Az első ciklusban a bak kitartóan próbálkozott is az utódnemzéssel, Rozi viszont a szemünk láttára egyszer sem engedte végigvinni a küldetést. Ugyanakkor láttunk gyanús váladékokat a kecske hátsó felén, szóval kettesben lehet, hogy nem volt ennyire szégyenlős... A második tüzelés aztán egy az egyben elmaradt, ami lehet a vemhesség jele is, de korántsem bizonyító erejű.

Ekkorra már annyira összemelegedtek a bakkal, hogy szinte kegyetlennek éreztük magunkat, mikor a hímet hazavittük. Úgy feküdtek egymás mellett, mintha örök idők óta együtt lennének. Azóta a nőstény étvágya visszaesett, és kissé kiszámíthatatlanul viselkedik. Ez is lehet a vemhesség jele, és ez sem bizonyító erejű.

E történésekkel egy időben a kutyánk is - életében először - ivarzani kezdett. A nemi szervéből szivárgó vér (jó, tudom, hogy valójában nem vér, de most mindegy) volt ennek az első jele, a második pedig az, hogy megbetegedett. Olyan furcsa torokhangokat adott ki, hogy nem tudtuk eldönteni, hányingere van, vagy a szokásos rágcsálás légcsövébe juttatott valamilyen tárgyat. Időnként ez hányással is párosult, de nem mindig. Aztán az állatorvostól megtudtuk, hogy ez a hangos lehelés és hörgés közötti zaj a kutyák köhögése. Jó egy hétig kellett kúrálni szegényt, injekciókkal, illetve a kosztjába rejtett gyógyszerekkel is. Ez idő alatt diétára is kellett fogni, és a jól  megszokott tiszta izom, vállas vasgyúró megjelenéséből jócskán veszített is. A tüzelés gyengítette le az immunrendszerét, így fertőzhette meg ez a betegség.

Szerencsére most már minden rendben, bár a "vérzés" még mindig tart. Igyekezzük távol tartani a környék kanjaitól, most jön jól igazán, hogy elég sűrű kerítés húztunk fel. Általában is elmondható, hogy az állatok körül mindig zajlik az élet, de most örökre kiderült számomra, hogy a szaporodás idején e tétel helyessége még látványosabb...

Pároztatás

A kecskékkel való foglalkozás annyi időt vesz el az embertől, amennyit szán rájuk. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy ne történne valami figyelemre méltó. Egyszer kiugranak a karámból, máskor leoldják magukról a karabinert. Egyszer túl mohón esznek, máskor lesoványodnak. Ugyanakkor a viselkedésük egyben folyamatos műsort is jelent, mindig van miről beszélni, van min csodálkozni. Mindez hihetetlen lett volna számomra még csak néhány hónappal ezelőtt is.

Időközben például a két harcoló felet (Pufit és Rozit) kénytelenek voltunk szétválasztani, mert a kergetőzés és a korlátokon való átugrálás idegesítő méreteket öltött. A nagyobb kecske tehát kint maradt a kifutón, a kisebb pedig bent az ólban. Amíg enyhe az idő, addig ezzel nincs gond, később azonban további költözködésre lehet szükség...

Alapjában véve azért tartunk kecskét, hogy egészséges kecsketejhez jussunk, csakhogy jelen pillanatban egyik jószág sem tejel. Az idősebbet elvileg vemhesen vettük, de egyikünk sem tudja pontosan ellenőrizni, tényleg áldott állapotban van-e, a fiatalabb pedig még egyszer sem ellett. Kb. három hete azonban észrevettük rajta az ivarzás jeleit (étvágytalanság, vöröslő altesti részek, farokpörgetés), így a következő periódusra szereztünk neki egy bakot. A bak a búr fajtából való, elég furcsa kinézetű egyed, aki néhány nappal ezelőtti megérkezése óta kitartóan próbálkozik a megtermékenyítéssel. Rozi egyelőre nem hagyja magát, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy ha most nem is, a három hét múlva érkező következő ciklusban megtörténik, aminek meg kell történnie...

A képeken láthatónál azért jóval közelebb kerültek már egymáshoz az elmúlt napokban. (Itt jegyezném meg, hogy az emberi szemek fotóin megjelenő vörös foltra számos javítási lehetőséget találtam, a kecskéken látható kékségre viszont semmit. Botrány...)

Növényvédelem...

A tél közeledtével - de furcsa ezt leírni így januárban... - az udvaron elhelyezett dísznövények egyre komolyabb veszélynek vannak kitéve. A levelek lehullása óta ugyanis minden bokor és fa szinte kínálja magát a kutyának egy kis rágcsálásra. Ilyen jellegű események vezettek a képen láthatóhoz hasonló védő szerkezetek kiépítéséhez. Összetevők: tetőlécből készült karók és csirkeháló. A nagyobb növényeket sorsukra hagytuk, azokban igen nehezen tudna kárt tenni a kutyus.

Pufi és Rozi

Ahogyan azt legutóbb említettem, történt egy s más a házunk táján november óta. A legnagyobb változásokat kétségkívül a képen látható jövevény okozta.

Pufinak hívják és a korábban érkezett Rozihoz hasonlóan alpesi kecske. (Ha máskor esetleg núbiait írtam volna, akkor az jókora tévedés volt, mindenesetre elvileg mind a két fajta bőségesen tejel.) Jó megfigyelők esetleg már ebből a képből is észrevehetik, hogy Pufi jóval idősebb Rozinál, egyrészt az ábrázata is hosszabb, másrészt a szarva is jobban hátrahajlott már. A valóságban ehhez még súlybéli és magassági fölény is társul. Ennek megfelelően a megérkezése után Pufi rögtön átvette a hatalmat az ólban, rendszeresen öklelésekkel és kergetésekkel fegyelmezi a kisebbet. Nem véletlen, hogy Rozi a képen is meghúzódik a háttérben...

Folyamatos viták témája a családunkban, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Jómagam azt vallom, hogy hagynunk kell a dolgokat a természetes medrükben, hiszen a kecskék közti verekedés aligha jelent tragédiát. Másrészt persze azt is megértem, hogy néha elég veszélyesnek tűnik fel Pufi lökdösődése és tépkelődése, főként hogy Rozi már eléggé a "szívünkhöz nőtt". Egyelőre abban maradtunk, hogy különös gonddal figyelünk az állatokra.

A képhez hozzá tartozik, hogy Pufit megérkezése előtt elvileg meghágta egy bak, ergo azt várjuk tőle, hogy néhány hónap múlva tejet adjon. A vemhességben azonban egyelőre nem lehetünk biztosak, nem olyan könnyű azt megállapítani...