Pufi és Rozi

Ahogyan azt legutóbb említettem, történt egy s más a házunk táján november óta. A legnagyobb változásokat kétségkívül a képen látható jövevény okozta.

Pufinak hívják és a korábban érkezett Rozihoz hasonlóan alpesi kecske. (Ha máskor esetleg núbiait írtam volna, akkor az jókora tévedés volt, mindenesetre elvileg mind a két fajta bőségesen tejel.) Jó megfigyelők esetleg már ebből a képből is észrevehetik, hogy Pufi jóval idősebb Rozinál, egyrészt az ábrázata is hosszabb, másrészt a szarva is jobban hátrahajlott már. A valóságban ehhez még súlybéli és magassági fölény is társul. Ennek megfelelően a megérkezése után Pufi rögtön átvette a hatalmat az ólban, rendszeresen öklelésekkel és kergetésekkel fegyelmezi a kisebbet. Nem véletlen, hogy Rozi a képen is meghúzódik a háttérben...

Folyamatos viták témája a családunkban, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Jómagam azt vallom, hogy hagynunk kell a dolgokat a természetes medrükben, hiszen a kecskék közti verekedés aligha jelent tragédiát. Másrészt persze azt is megértem, hogy néha elég veszélyesnek tűnik fel Pufi lökdösődése és tépkelődése, főként hogy Rozi már eléggé a "szívünkhöz nőtt". Egyelőre abban maradtunk, hogy különös gonddal figyelünk az állatokra.

A képhez hozzá tartozik, hogy Pufit megérkezése előtt elvileg meghágta egy bak, ergo azt várjuk tőle, hogy néhány hónap múlva tejet adjon. A vemhességben azonban egyelőre nem lehetünk biztosak, nem olyan könnyű azt megállapítani...