Dilemma

Az utóbbi hónapokban jócskán megritkultak itt a bejegyzések, ez viszont nem jelenti azt, hogy ez idő alatt nem is történt semmi említésre méltó. A téli és késő őszi időjárás persze sok munkát eleve meghiúsít vagy szükségtelenné tesz, helyettük viszont adódnak mások.

Az új év első bejegyzésében egy képet szeretnék közzétenni a kutyánkról, Alice-ről, akire igen büszkék vagyunk. Noha korábban gyakorlatilag semmilyen háziállata nem volt a családomnak, mégsem okozott különösebb gondot a kutya felnevelése. (Talán nevetségesnek hangzik, de jómagam igencsak tartottam ettől.) Akadnak persze problémák: például jó néhány növényt megrágott a kutya, amit nem kellett volna, de azt is nehéz megszokni, hogy az udvaron véletlenül széthagyott tárgyakat mindig ő találja meg először...

Egy fénykép nem biztos, hogy képes visszaadni, de az állat minden mozdulatából süt az elégedettség. Sokat foglalkozunk vele, egyrészt gondolok itt a játékra, másrészt időnként más kutyákkal is érintkezhet a helyi "kutyajátszótéren". Ott egyébként hozzáértő kiképzők is segítik a dolgukat, hogy bátor házőrzőt neveljünk a kölyökből (méretre már fölnőtt, de a természete kicsit bolondos). 

Öröm ránézni Alice-re, és épp ez veti fel azt a kérdést, ami újra és újra beszédtéma a családban: mivel etessük a kutyát? Eddig ugyanis javarészt tápon élt, kiegészítve néhány maradékkal az asztalunkról. Ez az állapot viszont egyrészt drága, másrészt szigorúan véve fenntarthatatlan. Ha házi kosztot kapna az eb, akkor olcsón és az ipari társadalomtól sokkal inkább függetlenül tudnánk etetni. A másik oldalon viszont ott van két másik érv: a kutyakaja elkészítésére így a mi időnkből kellene szánni, illetve kicsit tartunk attól is, hogy magunkra vegyük a kutya egészségének ilyen mélységű befolyásolását.

A fenntarthatóság legtöbbször több emberi munkával jár, tehát ezen a tényezőn talán még talán túltennénk magunkat. A jelenleg jól működő rendszerről való letérés viszont így sem egyszerű. Egy állattal kapcsolatban nem szívesen kockáztat az ember, itt egy-egy hiba sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint a kertben vagy sok más ház körüli feladat esetén... Ugyanakkor előbb-utóbb mindenki rá lesz erre kényszerítve, mert a csodatápok nem mindig lesznek ott a polcokon. Jelen állás szerint mi megpróbálunk fokozatosan áttérni a házi táplálásra, de csak Isten tudja, hogyan tudjuk ezt kivitelezni.