Költöztetés vasvillával

Néhány nappal az elkészülte után sikerült üzembe állítani az új komposztálót. A folyamat nem túl bonyolult, de pár tapasztalat azért szerephez jutott. Ott van például mindjárt az előző tároló kiürítése, ami nem volt egy leányálom. A matéria tele van hosszabb-rövidebb ágakkal, amelyek igencsak megnehezítik a mozgatását. Ezzel fizet az ember a lustaságért, amikor nem volt hajlandó felaprítani a "hozzávalókat"... Az mindenesetre egyértelműen kiderült, hogy a vasvilla ehhez a megfelelő eszköz, míg a mélyebb rétegekben - ahol a dolgok jó része már szétkorhadt - ásóval könnyebb boldogulni. A régi láda helyén igen jó minőségű termőtalaj marad, de ez a szép az organikus gazdálkodásban, olyan nyereségekre tehetünk szert, melyeket nem is terveztünk.

A komposztot állítólag egy gúlaszerű halomba érdemes dobálni, ez a legkedvezőbb a hő megtartása szempontjából. Az egész bomlás lényeges részét adó baktériumfajok meleg és a kicsavart szivacshoz hasonlóan nedves környezetben burjánzanak igazán szépen. Vigyázni kell rájuk, hasznos háziállatok. Szerencsére ez egyébként is az a forma, ahogy az ember dobálja a földet, szóval nem okozott megerőltetést. Az anyag mennyisége viszont kissé meglepett, eddig kevesebbnek tűnt.

Ezután járulékos munkálatok következtek. Az eddigiekkel ellentétben ezúttal szeretnék legalább időnként ránézni a komposzt állapotára és gondozni a környezetét, ezért a raklapok tövében kiszedtem a gazt és hogy ne is nagyon nőkön ki újra, szénát terítettem a helyére. A nádas közelsége miatt persze könnyen lehet, hogy ezzel nem megyek sokra. Végül az egészet befedtem három kátránypapírból készült tetőelemmel. (Megdöbbentő, mi minden termelődik, ha folyton épít valamit az ember... ) Ez majd remélhetőleg megvédi a direkt napsugárzástól és főleg a közvetlen esőtől, amelyek eltorzíthatnák a feljebb említett kedvező állapotokat. Azokat persze el is kell majd érni valahogy, remélem, hogy ezt a természet megoldja...