Alice Csodaországban

Ha bármennyire is szeretnénk élhetőbb és maradandóbb világot teremteni, akkor mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy közelebb kell kerülnünk a természetes környezetünkhöz. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az állatokkal való együttélés, az ő megismerésük és a feléjük irányított empátia. Ebben a küldetésben is szeretnék előrelépni, amely törekvés összhangban van a családom döntéseivel is, hiszen költözésünk után az új lakhelyünkön saját házőrzőre, saját kutyára is szükség lesz.

Sokaknak talán banálisnak tűnik ez a dolog, de mivel nekem például sohasem volt háziállatom ezelőtt, eléggé tartok az egésztől és igyekszem nagyon óvatos lenni. Egyelőre inkább a körülöttem élők viszik a prímet a vállalkozókedv terén... Alice, a képeken látható kis jószág már második napja van nálunk, lassan megszokja a környezetét és az új "falkáját". Mi pedig lassan megpróbáljuk majd rászoktatni, hogy az ürülékét valamilyen nekünk kedvező rendszer szerint helyezze el. Bár ez nyilvánvalóan nem megy gyorsan, egyelőre mégis bizonytalan vagyok a sikerben, hiszen az orromat most is facsarja egy az ágyam mellé telepített taposóakna utolsó emléke... (Aki esetleg tud hatékony módszert, nyugodtan ossza meg...) E kínos kérdésen túl azonban sok más is vár még a kis belga juhászra és ránk is. Kíváncsi leszek, hogy mire jutunk...