Még néhány simítás

Sajnos az elmúlt napokban nem igazán sikerült semmilyen értelmes és itt megosztható munkát véghezvinnem, ebben a továbbra is igen mostoha időjárásnak komoly szerepe volt. Különösen a kertszezon kezdetének folyamatos halasztgatása idegesít... Mindenesetre korábbról tartalékoltam egy bejegyzést a sörkollektorral kapcsolatban, ezt pedig most szeretném közzétenni. A munka következő nagy fázisa a fő alkatrészek feketére fújása lesz, de a hőálló festéket érdekes módon csak 15 Celsius foknál melegebb környezetben javasolt felvinni. Azt azonban hideg időben sem tiltja meg senki, hogy a kérdéses felületet felkészítsük a festésre.

Amikor az abszorber szigeteléséről volt szó, a figyelmesebb olvasóknak feltűnhetett, hogy az oldalsó párazáró fóliát a kollektor fa oldallapjának elejére tűztük. Ez nem volt különösebben szép megoldás, ráadásul így a fólia szabadon hagyott széle lassacskán elkezdett beszakadozni. A hibák kijavítása néhány nap után halaszthatatlanná vált. Először úgy gondoltuk, hogy ragasztással kiiktatható ez a probléma, de végül a tűzőgép hatásosabbnak és biztonságosabbnak tűnt. Az oldallap belsejére tűztük a visszahajtott és betűrt fóliát.

Ezután egy dolog maradt hátra mindössze: utoljára megvizsgálni az abszorber egyes elemeinek - a sörösdobozoknak - egymáshoz való illeszkedését. Itt túl sok hibára szerencsére nem leltem, azt az egy-két lazább csatlakozást pedig a hőálló ragasztóval stabilizáltam. A teljes tömítés igazság szerint nem érhető el, de kétlem, hogy ezen a kicsiny szivárgáson múlna a kísérletünk sikere.

Most pedig újabb hosszú malmozás következik, amíg az időjárás kegyes lesz, és befejezhetjük a nagy művet. Remélem, hogy nem akkor készül majd el, mikor semmi szükség sem lesz már rá a jó idő miatt... Persze a tél eljön majd újra, ettől felesleges tartani.