Jóból is megárt a sok

A tavasz és a napsütés megérkezésével úgy gondoltam, hogy ideje kivinni a palántáimat a friss levegőre. Igazság szerint odabent eléggé érdekesen fejlődtek, csak nyúltak egyre hosszabbra és hosszabbra különösebb sűrűsödés, vastagodás nélkül. Egy részük ennek megfelelően elkezdett dülöngélni is.

A direkt napsütéstől azt vártam volna, hogy megerősödnek a növények, de túlságosan egyszerű volt az elképzelés... Utólag azt tudom mondani, hogy nem lett volna szabad tűző napra helyezni őket. Ennek, illetve a viszonylag erős szélnek köszönhetően a még álló paradicsomok legnagyobb része is elhasalt, illetve a leveleik is elkezdtek elszáradni. Érdekes módon a paprikák szinte kivétel nélkül tartják magukat. A hirtelen pánikban nem is tudtam, mihez kezdjek, végül édesanyámtól érkezett egy javaslat, hogy fokozatosan szoktassam a kinti viszonyokhoz a palántákat. Állítólag még a kiültetéskor is szokás ügyelni, hogy borús időben történjen, nehogy megégjenek a levelek.

Ehhez igazodva egy vörösfenyő alá helyeztem át a tálcát ez részben védelmet nyújt a napsütés és a szél ellenében is. A paradicsom nagyon ellenálló és makacs növény, bízom benne, hogy nem lesz ebből az epizódból komolyabb gond. Egyébként mellékszálként itt jegyezném meg, hogy a héten magról is ültettem néhányat a kertbe, meglátjuk, hogy végül melyik változat ér majd többet.