A gondoskodás eredménye

Az organikus kertészkedés egyik alapszabálya, hogy a talajt nevelni kell. Nem pontosan úgy mint egy gyereket, egy háziállathoz viszont nagyon hasonlóan. A talaj ugyanis nem egy szervetlen nyersanyag, nem egy kikezdhetetlen helyi adottság, hanem egy élő rendszer, amelyre tekintettel kell lennünk. Ennek megfelelően sokkal többet és persze sokkal kevesebbet is el lehet érni a gondoskodással, mint azt elsőre esetleg gondolnánk.

Ennek a folyamatnak az egyik velejárója, hogy a frissen feltört földből általában sokkal bujábban és sokkal gyorsabban bújnak elő a gyomnövények, a több éves művelés pedig annyira a haszonnövények igényeihez igazítja a környezetet, hogy a régi ágyásokban gyakran futunk bele spontán, emberi beavatkozás nélkül szaporodó zöldségekbe. Mindez jó részben a komposzt szétterítésének is köszönhető, ezért talán az sem meglepő, hogy a komposzttárolók is hasonló folyamatok színhelyei. Még tavasszal új tárolót építettünk, így a régivel együtt két helyen is megfigyelhető volt a még tavaly vetett dísztökök kibújása. Persze jobban örültünk volna, ha valami ehető terményt kapunk ajándékba, de azért ez sem rossz. Emellett paradicsomot és uborkát is tudok mutatni a képeken, ezeket sem mi vetettük el, legalábbis nem tudatosan.

Aratás: paprika

A mai napon egy kevés kommentárt igénylő bejegyzés következik. A képek többet mondanak a szavaknál. Az alább látható paprikafajták közül kettőt - az elsőt és a másodikat - a magok elültetése óta szemmel tartom. Jóleső érzés learatni a termést. Mellesleg a kis zöld ördögien erős tud lenni... A harmadik, úgy nevezett kápia paprika már most is fogyasztható, de pirosan még ízletesebb lesz.

A meleg jót tesz a növényeknek, a gondozás nemkülönben.

Eblakoma

Mivel családommal együtt teljesen újoncok vagyunk a kutyatartás témakörében, szinte minden részlet egy kisebb meglepetés erejével hat ránk. A legnehezebben felfogható mind közül az a folyamat, ahogy a kutyus eddig ismeretlen színt visz a hétköznapjainkba. Van abban valami nagyon helyénvaló, ahogy a szaladgálásával, dörgölőzésével és ugatásával életet lehet az udvar eddigi mozdulatlanságába, még akkor is, ha messze nem minden tevékenységének örülünk... Nehéz ezt találóan megfogalmazni.

A mai nap folyamán a kutya- és általában az állattartás egy újabb előnyébe kóstoltunk bele. Az állatok jó részét törzsfejlődésük olyan táplálék fogyasztására is alkalmassá tette, ami emberi szemmel gusztustalan, ehetetlen, emészthetetlen. Alice számára ez volt az egyik első alkalom, hogy a családi ebéd maradékából kapott csemegét. Eddig szinte kizárólag tápot evett, ami fenntarthatósági szempontból nem túl nagy büszkeség számunkra , de részben idő-, részben tapasztalathiány miatt elkerülhetetlen volt. Most emellett a sült csirkecomb porcosabb, nekünk elrághatatlan részeihez is hozzájuttattuk. (Magát a csontot nem adtuk oda, mert állítólag szilánkosra törik, és a torkán akadhat.) A kutya gyakorlatilag úgy nyalta be ezeket, mintha fagylalt lett volna, és szemlátomást elégedett volt a koszttal.

Az igazi egyensúlyi életmód egyik sarkalatos pontja, hogy nem létezik olyan, hogy szemét. A mai is egy apró lépés volt ebbe az irányba.

Egy nyári nap termése

Különösebb kommentár nélkül szeretném közzétenni a tegnapi napon a veteményesben learatott termésről készült fotót. Most indul be az év azon szakasza, amikor igazán sok élelmet kapunk kézhez rögtön a természettől. A kép talán mesterkélt egy kicsit, de szerintem igencsak étvágygerjesztő.