Eblakoma

Mivel családommal együtt teljesen újoncok vagyunk a kutyatartás témakörében, szinte minden részlet egy kisebb meglepetés erejével hat ránk. A legnehezebben felfogható mind közül az a folyamat, ahogy a kutyus eddig ismeretlen színt visz a hétköznapjainkba. Van abban valami nagyon helyénvaló, ahogy a szaladgálásával, dörgölőzésével és ugatásával életet lehet az udvar eddigi mozdulatlanságába, még akkor is, ha messze nem minden tevékenységének örülünk... Nehéz ezt találóan megfogalmazni.

A mai nap folyamán a kutya- és általában az állattartás egy újabb előnyébe kóstoltunk bele. Az állatok jó részét törzsfejlődésük olyan táplálék fogyasztására is alkalmassá tette, ami emberi szemmel gusztustalan, ehetetlen, emészthetetlen. Alice számára ez volt az egyik első alkalom, hogy a családi ebéd maradékából kapott csemegét. Eddig szinte kizárólag tápot evett, ami fenntarthatósági szempontból nem túl nagy büszkeség számunkra , de részben idő-, részben tapasztalathiány miatt elkerülhetetlen volt. Most emellett a sült csirkecomb porcosabb, nekünk elrághatatlan részeihez is hozzájuttattuk. (Magát a csontot nem adtuk oda, mert állítólag szilánkosra törik, és a torkán akadhat.) A kutya gyakorlatilag úgy nyalta be ezeket, mintha fagylalt lett volna, és szemlátomást elégedett volt a koszttal.

Az igazi egyensúlyi életmód egyik sarkalatos pontja, hogy nem létezik olyan, hogy szemét. A mai is egy apró lépés volt ebbe az irányba.

Egy nyári nap termése

Különösebb kommentár nélkül szeretném közzétenni a tegnapi napon a veteményesben learatott termésről készült fotót. Most indul be az év azon szakasza, amikor igazán sok élelmet kapunk kézhez rögtön a természettől. A kép talán mesterkélt egy kicsit, de szerintem igencsak étvágygerjesztő.

Aratás: málna

A tavaly ősz végén ültetett, szinte reménytelennek tűnő málnavesszők már az első évben termést hoznak. Persze a világpiacot még akkor sem tudnánk elárasztani vele, ha akarnánk, de nem igazán lehetett ilyen jó eredményre számítani. A málnák egyébként finomak és édesek, de ezzel aligha mondok újdonságot. Folytonérő fajtáról van szó, már két hete rendszeresen lehet csipegetni a gyümölcsöket.

A képen látható, hogy a tavalyi, mostanra megfásodott szár hoz termést, míg az új, zöld ág egyelőre nem. Épp ezért érintett minket érzékenyen, mikor a kutyánk legázolt egy-két friss hajtást, a jövő évi termésre nem szeret az ember előre károkat elszámolni... Jövőre a tervek szerint összerakunk egy támasztó állványt is a növényeknek.

Tartósító kamra

A zöldségtároló veremről korábban már esett szó, most szeretném megmutatni a végső állapotát is. A módosítások elég egyszerűek és kockázatmentesek. A gödör peremére acélkeretet csavaroztunk, majd miután a visszatemetett föd eléggé összetömörödött, lebetonoztuk a verem környékét. Erre azért is van szükség, mert a szóban forgó melléképület garázsként is funkcionál majd. Az autó használatáról fenntarthatatlan mivolta ellenére valószínűleg még egy ideig nem mondhatunk le teljesen, de a kocsi tárolását összeköthetjük mással is. Konkrétan a parkolásnál a verem a két kerék közé kerül majd.

A szellőzőcsatornák PVC csövekben végződnek, födémnek pedig egyszerűen méretre vágott padlódeszkákat alkalmaztunk. Most már jöhet a tél! Csak legyen mit elraktározni.