Ítéletidő

A jégeső valami olyasmi, amit minden kertész legszívesebben örökre elfelejtene. Nos, ma alkalmunk volt átélni egy ilyen eseményt, szerencsére csak borsó nagyságú égi áldással. A képek önmagukért beszélnek, végzetes kárt nem okozott a jég, bár a leveleket rendesen megszaggatta. Felhívnám a figyelmet a második képen megjelenő paradicsomokra, ezek az én palántáim. Úgy tűnik, hogy megkedvelték az új helyüket.

Bodzaecet

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy az ezen az oldalon megjelenő tevékenységeket rengeteg másik portál és jóval szakavatottabb szerzők is tárgyalják (általában külön-külön), így útmutatásnak, ötletadásnak nem lesz gyakori forrása a blog. Arról azonban gondoskodik, hogy motivációt adjon a további munkáimhoz, az eredeti célom pedig ez volt. Azért említem meg most ezt újra, mert most pontosan egy olyan témát nyitottam, amiben járatlan kezdő vagyok. Nyilvánvaló, hogy az internet tele van zseniális receptekkel és hozzáértő megjegyzésekkel a sütéssel és főzéssel kapcsolatban, ezekkel nem tudok, de nem is akarok vitába szállni vagy akár versenyezni. Egyszerűen arról van szó, hogy az általam elviekben képviselt fenntartható életmódnak elidegeníthetetlen része ez is, és nem akarom elhanyagolni.

Elsőként egy egyszerű kis apróságról lesz szó, a bodzaecetről. A bodzaszörp még ázik a hordójában, az abból kimaradt virágokat azonban nem hagytuk veszni, inkább két kis üveg ecetbe tuszkoltuk, így ízesítve azt. Ezek szintén lezárva figyelnek a polcon. Igen kíváncsi leszek majd az eredményre, állítólag nagyon finom aromát ad a salátáknak.

Bodzaszörp (1. rész)

A fenntartható táplálkozásnak elhagyhatatlan része, amikor a tavaszi és nyári napfény ízeit és energiáját szűkösebb időkre raktározzuk. Ha ezt az életmódot ténylegesen meg akarjuk ismerni, akkor ezzel kapcsolatban is legalább átfogó tudást kell szereznünk. Elsőként egy viszonylag egyszerű és - ahogy az ilyen esetekben lenni szokott - viszonylag kisebb súlyú házi "konzervvel" foglalkoztunk idén, mégpedig a bodzaszörppel.

Egyszerűsége elsősorban abból fakad, hogy a nyersanyagokat nem kell fáradságos munkával saját magunknak előállítani. A cukor, a fűszerek, valamint a kávéskanálnyi tartósítószer beszerzésében hagyatkozunk a külső társadalomra, de messze nem oly mértékben, hogy az összemérhető lenne egy kész termék megvásárlásával. Ami azt illeti, a teljes önellátás minden egyes család esetében aligha érhető el, de nem is szükséges. Pont az ilyen jellegű - hosszan és tömegesen tárolható - árucikkek esetén az együttműködés jószerével elkerülhetetlen. A hozzávalókból hátramaradó bodzavirágok ellenben a vadon növő bokrokról szabadon leszedhetőek, az ember ősi gyűjtögető ösztönét ilyenkor mintha hájjal kenegetnék.

Közvetlenül a kerítésünk alól ki is sarjadt néhány tő bodza. A képen látható idill annyiban csalóka, hogy a virágok környékét megszálló tetvek nem látszanak rajta. Ezek ugyebár a szörpbe nem igazán hiányoznak... Mivel a szükséges 20-25 egészséges virágtányért innen így nem tudtam összeszedni, sétáltam egyet a legközelebbi vad környezetben levő bokorhoz, ahol tetveket egyáltalán nem találtam. Ehhez lehet némi köze a bodzát körülnövő mellmagasságú csalánhoz, talán nem véletlenül ajánlják sokan a csalánlevet tetvek ellen...

Ezután következtek a konyhai műveletek. Elsőként egy nagy fazékban felforraltunk 5 liter vizet 3,5 kg cukorral. Második lépésben karamellizáltunk fél kg cukrot egy serpenyőben, majd felöntöttük egy liter vízzel. Ez a folyamat jóval látványosabb, mert a hideg víz érkezésekor a karamell kikristályosodik, ezért csináltam is néhány képet. Ezt követően a két edény tartalmát összeöntjük és felforraljuk.

Ha ez megvolt, a lének ki kell hűlnie, esetünkben ez annyit jelentett, hogy aludtunk egyet a dologra. Reggel aztán összeállt a teljes mű, az említett virágokat, 5 db citromot, 10 dkg citromsavat, valamint egy kávéskanál tartósítószert (nátrium-benzoát) beletettük a lébe. Innentől kezdve 4-5 nap áztatás jön, mielőtt palackoznánk. Nem kizárt, hogy közben még egy adag sorra kerül.

Májusi esők idején

Különösebb indok nélkül szeretnék most büszkélkedni a kertünk állapotával. Az ember örömmel néz rajta végig, és örömmel konstatálja az apró változásokat, melyek az idő múlását jelzik. Kivéve persze ha azt a változást mondjuk néhány csiga vagy valamilyen betegség okozta...

Az első képen borsót, retket, fokhagymát, paradicsomot és céklát fedezhet fel, akinek jó szeme van, míg a másodikon - az almafán kívül - vöröshagyma, retek, paprika, kakukkfű és más fűszerek szerepelnek. Illetve a bal szélen feltűnik egy körtefa is. Az előtérben  levő felásott részen a bab is kibújófélben van, ide még valahogyan mulcsot kellene szerezni.