A legutóbb emlegetett ásás után pár nappal később követezett az ágyások kialakítása, valamint az első tavaszi vetés is. A használt ágyások felszínére komposztot terítettem, majd az egészet letakartam szalmával. Utóbbi remekül megtartja a nedvességet a talajban és gátolja a gyomok elszaporodását, egyszerre azonban munkát is ad: az elültetett retek és hagyma fényhez jutását biztosítani kell. A sorok helye ennek megfelelően látszik is. Sajnos mostanában a szél is gyakran megkezdi a lefektetett takarót, ezért a pótlására is oda kell figyelni.
Az utolsó felvételen látható - a rátapadó föld leütése közben eltört - ásóról rögtön eszembe ötlött e blog mottója... Azt, hogy utólag még mennyit kínlódtunk a nyél csonkjának kiszedésével, inkább nem részletezném. Az ember sosem gondol ilyesmire, mikor új dolgot vásárol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése