Rozi a moziban

Az elmúlt két-három hétben a kecskével kapcsolatos aggodalmaink jó része cáfolatra lelt. Könnyen megszeretett minket (különösen azt aki az ennivalót elé teszi), és általában is nagyon szelíden viselkedik. A kezdeti reszketésnek hamar vége szakadt, most már sokkal inkább kíváncsian szemlélődik. Szokása például az ólja falára feltámaszkodva leselkedni az udvar eseményeire. Érdekes módon a káposztaleveleket nem eszi meg, a száraz kenyér, dísztök, a lepotyogott alma és körte, valamint a fűzfalevelek és vesszők viszont a kedvencei közé tartoznak. Eddig a klímával sem mutatkozott baj, de a nagy téli hidegek idejére az ólat tovább kell majd fejlesztenünk.

Az egyetlen szóba jöhető probléma, hogy Rozi nem igazán viseli jól az egyedüllétet. Különösen ha kikötjük magában legelni. Ilyenkor siránkozó mekegéssel hozza az egész utca tudtára, hogy nem tetszik neki a helyzet. És ebben a kérdésben is nagyon makacs... A kutyával való "barátkozásukat" eddig inkább igyekeztünk meggátolni (ez külön posztot érdemel majd), a családunk pedig nem ér rá mindig tutujgatni a kecskét, így eza kérdés még lóg a levegőben.