Bodzaszörp (1. rész)

A fenntartható táplálkozásnak elhagyhatatlan része, amikor a tavaszi és nyári napfény ízeit és energiáját szűkösebb időkre raktározzuk. Ha ezt az életmódot ténylegesen meg akarjuk ismerni, akkor ezzel kapcsolatban is legalább átfogó tudást kell szereznünk. Elsőként egy viszonylag egyszerű és - ahogy az ilyen esetekben lenni szokott - viszonylag kisebb súlyú házi "konzervvel" foglalkoztunk idén, mégpedig a bodzaszörppel.

Egyszerűsége elsősorban abból fakad, hogy a nyersanyagokat nem kell fáradságos munkával saját magunknak előállítani. A cukor, a fűszerek, valamint a kávéskanálnyi tartósítószer beszerzésében hagyatkozunk a külső társadalomra, de messze nem oly mértékben, hogy az összemérhető lenne egy kész termék megvásárlásával. Ami azt illeti, a teljes önellátás minden egyes család esetében aligha érhető el, de nem is szükséges. Pont az ilyen jellegű - hosszan és tömegesen tárolható - árucikkek esetén az együttműködés jószerével elkerülhetetlen. A hozzávalókból hátramaradó bodzavirágok ellenben a vadon növő bokrokról szabadon leszedhetőek, az ember ősi gyűjtögető ösztönét ilyenkor mintha hájjal kenegetnék.

Közvetlenül a kerítésünk alól ki is sarjadt néhány tő bodza. A képen látható idill annyiban csalóka, hogy a virágok környékét megszálló tetvek nem látszanak rajta. Ezek ugyebár a szörpbe nem igazán hiányoznak... Mivel a szükséges 20-25 egészséges virágtányért innen így nem tudtam összeszedni, sétáltam egyet a legközelebbi vad környezetben levő bokorhoz, ahol tetveket egyáltalán nem találtam. Ehhez lehet némi köze a bodzát körülnövő mellmagasságú csalánhoz, talán nem véletlenül ajánlják sokan a csalánlevet tetvek ellen...

Ezután következtek a konyhai műveletek. Elsőként egy nagy fazékban felforraltunk 5 liter vizet 3,5 kg cukorral. Második lépésben karamellizáltunk fél kg cukrot egy serpenyőben, majd felöntöttük egy liter vízzel. Ez a folyamat jóval látványosabb, mert a hideg víz érkezésekor a karamell kikristályosodik, ezért csináltam is néhány képet. Ezt követően a két edény tartalmát összeöntjük és felforraljuk.

Ha ez megvolt, a lének ki kell hűlnie, esetünkben ez annyit jelentett, hogy aludtunk egyet a dologra. Reggel aztán összeállt a teljes mű, az említett virágokat, 5 db citromot, 10 dkg citromsavat, valamint egy kávéskanál tartósítószert (nátrium-benzoát) beletettük a lébe. Innentől kezdve 4-5 nap áztatás jön, mielőtt palackoznánk. Nem kizárt, hogy közben még egy adag sorra kerül.

Májusi esők idején

Különösebb indok nélkül szeretnék most büszkélkedni a kertünk állapotával. Az ember örömmel néz rajta végig, és örömmel konstatálja az apró változásokat, melyek az idő múlását jelzik. Kivéve persze ha azt a változást mondjuk néhány csiga vagy valamilyen betegség okozta...

Az első képen borsót, retket, fokhagymát, paradicsomot és céklát fedezhet fel, akinek jó szeme van, míg a másodikon - az almafán kívül - vöröshagyma, retek, paprika, kakukkfű és más fűszerek szerepelnek. Illetve a bal szélen feltűnik egy körtefa is. Az előtérben  levő felásott részen a bab is kibújófélben van, ide még valahogyan mulcsot kellene szerezni.

Alice Csodaországban

Ha bármennyire is szeretnénk élhetőbb és maradandóbb világot teremteni, akkor mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy közelebb kell kerülnünk a természetes környezetünkhöz. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az állatokkal való együttélés, az ő megismerésük és a feléjük irányított empátia. Ebben a küldetésben is szeretnék előrelépni, amely törekvés összhangban van a családom döntéseivel is, hiszen költözésünk után az új lakhelyünkön saját házőrzőre, saját kutyára is szükség lesz.

Sokaknak talán banálisnak tűnik ez a dolog, de mivel nekem például sohasem volt háziállatom ezelőtt, eléggé tartok az egésztől és igyekszem nagyon óvatos lenni. Egyelőre inkább a körülöttem élők viszik a prímet a vállalkozókedv terén... Alice, a képeken látható kis jószág már második napja van nálunk, lassan megszokja a környezetét és az új "falkáját". Mi pedig lassan megpróbáljuk majd rászoktatni, hogy az ürülékét valamilyen nekünk kedvező rendszer szerint helyezze el. Bár ez nyilvánvalóan nem megy gyorsan, egyelőre mégis bizonytalan vagyok a sikerben, hiszen az orromat most is facsarja egy az ágyam mellé telepített taposóakna utolsó emléke... (Aki esetleg tud hatékony módszert, nyugodtan ossza meg...) E kínos kérdésen túl azonban sok más is vár még a kis belga juhászra és ránk is. Kíváncsi leszek, hogy mire jutunk...

A második év

A labdarúgó nb1-ben közszájon forog egy mondás, mely szerint a másodosztályból feljutó csapatok számára mindig a második év a legnehezebb. Természetesen találunk bőven ellenpéldát, de valóban szembetűnő, hogy az újoncok kezdeti lelkesedése és szerencséje az első szezont még képes sikeressé varázsolni, később azonban ugyanez a mentális tényező akár az ellentétébe is fordulhat. Bár nem sportról lesz szó, most kissé úgy érzem magam, mintha a szólás rám is vonatkozna.

A tavalyi palántázásnál csak paradicsomokat neveltem, mert csak ezek bújtak ki a földből, viszont ezek különösebb gondok és betegségek nélkül szép termést hoztak. Ezzel szemben idén csalódnom kellett a beléjük fektetett reményeimben, a 24 elültetett magból csupán 13 kiültethető palánta "született", de még ezekre sem mernék mérget venni, hogy megérik a nyarat. Váratlan bukás volt ez, mivel a magok éppen a tavalyi példányoktól származtak, a gondozásban pedig vitathatatlanul tapasztaltabb voltam, mint az első alkalommal. Lehetséges, hogy a nevelésre választott hely nem volt igazán megfelelő, mivel közben elköltöztünk. Keresve sem találtam volna olyan kettős ablaktáblákat, amelyek között legutóbb növekedtek a paradicsomok. Vagy a korábban említett hirtelen kiszoktatás okozta ezt a lemorzsolódást? Nem kizárt. Az valószínűnek tűnik, hogy a január végi vetés eleve rossz ötlet volt, mindenesetre hasznot nem hozott az egy hónappal való előrehozás.

Ellenpontként ugyanakkor elmondható, hogy idén a paprikák kilátásai tűnnek egész biztatónak. Itt 18/13 a cserépbe elvetett, illetve a végül épen kiültetett palánták aránya, ráadásul ezek többsége tényleg egészségesnek tűnik. Eddigi pályafutásuk nem igényelt különösebb trükközést sem. A növények jelenleg 6-10 centiméter magasak, ami a piacról beszerzett fél méter magas társaikhoz képest nem túl hatásos, de azért persze egész más érzés rájuk nézni. Sajnos egy óvatlan pillanatban összekevertem a cserepeket, így az egyes fajtákat már nem tudom megkülönböztetni, remélem, hogy a bőséges termés majd megkönnyíti a dolgomat.